A két testvér

2005. május 6.-án történt hogy a macskám, akit Kisbékának neveztünk el, két kiscicának adott életet. Két gyönyörű kislánynak, akiknek hatalmas szerencséjük volt. Ugyanis mikor a mamám látta hogy Kisbéka most szült, egyből követte, hogy megtalálja a kicsiket. És meg is találta őket egy dobozban. És akkor érkezett meg az unokanővérem és a pasija. A mamám elmondta nekik, hogy van két kiscica, de ő nem akarja megtartani őket. A fiú azt mondta, hogy hozza a vödröt. De az unokanővérem nagy állatszerető, ezért nem engedte, hogy megöljék a kiscicákat. Én 8.-án mentem ki a mamámhoz. Anyukám megmutatta a kiscicákat és elmesélte, hogy maradtak meg. Hétvégén mamámnál maradtam hogy a kiscicákkal legyek. Ekkor lettek elnevezve. Nyifi és Cirmi.

 A nagynénémmel áttettük őket egy másik dobozba, hogy elférjenek. Kisbéka eleinte mindig visszament a kisdobozba, de az után megszokta, hogy ott lesznek.

Ahogy nőttek a kiscicák, úgy én is megismertem őket.

Nyifi eleinte nagyon játékos volt, de 1 év után már inkább lustálkodott. Ő volt az a cica, akit ölbe lehetet venni. De nemrég átment a sarokra, hogy ott élje tovább az életét. Mai napig nem tudom hogy miért, pedig szeretetet és otthont adtunk neki.

 Cirmi eleinte ellenszenvesnek tűnt, hisz nem lehetett ölben tartani, és került minket. De ő is megváltozott. Most már ő jön oda hozzám, hogy cirógassam és ő a legjátékosabb. Cirmiben megtaláltam önmagamat. Én is jobban szeretek járkálni, mint otthon ücsörögni, én is, ha szeretetre vágyom, odamegyek ahhoz, aki hozzám közel áll. Ráadásul mostanában gyakran jár egerészni. A kutyámmal, Morzsával nagyon jól elvannak.

Kisbéka lustálkodó típus és sokszor jár fiúzni.